Eifert János ingyenes fotóelőadása a 3 T-ről
Létrehozva: 2011. március 31., csütörtök 18:28Előadás szakmáról, életről, művészetről
2011. március 24-én ismét hatalmas érdeklődés kísérte ingyenes fotóelőadásunkat. Ezúttal Eifert János fotóművésztől tanulhattunk, aki csodálatos digirámáin keresztül mutatta be életszemléletét.
A táncosból lett fotóművész eleinte táncfotóival hívta fel magára a figyelmet. Mindeközben egyre többet tanult, napról napra más-más témában fotózott, fényképeivel pályázatokon vett részt, és vívott így ki magának egyre nagyobb elismerést a szakmában.
„Az önmagában nem elég, ha egy kiállítás csak jó fotókból áll. Fel kell építeni, mint egy novellát, vagy regényt; nem mindent markol, hanem egy dologra koncentrál, és azt nagyon alaposan körbejárja.”
„Ha a tehetségünkkel meggyőzően akarunk képeket létrehozni, ahhoz nem elég a technika és az esztétikai ismeretek tökéletes elsajátítása. Kell az élet ismerete is. Ehhez hozzátartozik, hogy az ember benne éljen abban a korban, amit tükrözni akar.
Az nem elég, ha egy fotós rendelkezik a megfelelő anyagi, és technikai háttérrel. Hiába készít egy tökéletes fotót, sokszor mégis hiányzik valami… a közelség.”
A „3 T” kifejezés utal a Kádár-korszakra, amikor szakmai sikerei legnagyobb részét szerezte. A „Tiltás – Tűrés – Tagadás” hármas egységet egy szellemes csavarral átültette saját művészetébe, aminek eredményeképpen megszületett Eifert János 3 T-je: Tánc – Test – Természet.
Eifert János mintegy 40 külföldi országban fotózott, egyike azon kevés hazai fotográfusnak, aki nemzetközileg is elismert lett a szakmában. Legnagyobb hatással India volt rá, mégis a Magyarországot tartja a legizgalmasabbnak.
A Fekete tánc című alkotása a művész legutóbbi munkáinak egyike.
A három kép nagyon is összetartozó kompozíció. A drámai, szinte már tragikus fények, árnyak, formák tulajdonképpen egy siratóra emlékeztetnek. A fájdalom szépségét, a tragédia emberi vonatkozását, tulajdonképpen édesanyja iránti érzéseit fogalmazta meg Eifert János ezzel a képpel.
„Elengedhetetlen az, hogy ha felmutatok egy képet, akkor az a kép beszéljen. Egy kiállítási kép, mint forma, számtalan olyan dolgot tud elmondani, amit nem csak maga a téma – például a táncos mozdulatainak a rögzítése –, hanem azaz elegancia, amivel egy képet megjeleníthetünk.”
„Ha az ember hisz abban, hogy egy tájnak lelke van, akkor úgy érzi, hogy az istenek a tenyerükön hordják.”
„A kép ugyan síkban ábrázolja a teret, de mégis a színekkel, a tónusokkal, a perspektívával, a kompozícióval életszerűvé teszi. Ehhez nem szükséges nekünk három dimenzióban látni. Éppen az a művészetben, hogy a teret síkban, a gondolatot elvontan képes visszaadni.”
Lili álma című kép
A Hajnal című kép
„A képkivágásnál az a szabály, hogy egy képről mindent levághatunk, ami nem ad információt. Ezen a képen nincs sok információ. Azonban a fotón esztétikai alkotóelemként a semminek is nagy szerepe van; olyan, mint a zenében a szünet.”
Eifert János a digirámáról és diaporámáról:
„A diaporáma és a digiráma, a kép és a hang együttes építkezésében olyan, mint a videó, csak állóképekre építkezik. A diaporámát azért szeretem, mert ott a kép és a hang egy síkban jelenik meg. Én a képeimmel is úgy vagyok, hogy érzem hozzá a zenét, aminek része a ritmus. Valószínűleg a táncos foglalkozásom miatt mehet ez nekem jól, hiszen, a kép, a ritmus, a zene nagyon pontosan együtt kell, hogy legyenek. A táncból hozott dolgokat építettem be a képeimbe.”
Az előadáson bemutatott digirámák:
Anyám kertje
Tűztánc
Labirintus
Szerelmem a tánc
Kína selyemút (nem található video)
Szívcentrum
Eye contact
Köszönet Eifert Jánosnak, a Budapesti Művelődési Központ munkatársainak, Fülöp Anettnek, Kiss Józsefnek, Enyedi Attilának és Kelkó Tamásnak!
szerkesztette: Fülöp Anett
fotók: Enyedi Attila, Kiss József
Eifert János beszámolója: http://eifert.hu/blog/?p=15409
